Pár éve még úgy gondoltam, hogy a Valentin-nap is egy a sok külföldi úri huncutság közül, amiket mi csak azért veszünk át, hogy a kereskedők minél több holmit rá tudjanak tukmálni az emberekre. Nos, ez részben most is így van, de azóta egyre jobban megszerettem – a Halloweennel együtt – ezt az ünnepet. Ugyanis nem muszáj ám fejvesztve az üzletbe rohanni hogy valami méregdrága ajándékot vegyünk… Valahogy számomra pont az a lényege ennek az ünnepnek, hogy egy újabb kis boldog szigetecskét jelent a szürke hétköznapokban, amit kedves kis meglepetésekkel, apróságokkal is széppé tehetünk, például egy hangulatos vacsorával vagy reggelivel, egy kis ünnepi dekorációval, személyre szóló apró, sajátkészítésű ajándékkal. Itt inkább a figyelmesség a fontos, az egymásra szánt idő és nem feltétlenül az egymásra szánt pénz mennyisége. (főleg ha ezen pénzösszeg a hónap felére már jelentősen megcsappan a rezsi-kajapénz-pelenkapénz Bermuda-háromszög jóvoltából… 🙂 )
Ezen ötleten felbuzdulva elkészítettem az idei Valentin-napi dekorációmat az egyszerűség és a költséghatékonyság nevében. Ehhez ma nem kellett más, csak színes papírcsíkok, színes papírok, olló, ragasztó, tűzőgép, organza szalag (bármilyen más szalag vagy zsineg megteszi helyette), fagolyó vagy -gyöngy.
Talán az egyik legegyszerűbb, de nagyon mutatós dekoráció a színes papírcsíkokból készült szívecske füzér.
Ehhez nem kell más, csak néhány 2-3 cm vastag színes papírcsík – mondjuk nem árt, ha vastagabb papírból van, hogy a szívecskéknek szép tartása legyen. A csíkok legyenek kb. 25-30 cm hosszúak, ez a lehető legegyszerűbben egy színes A4-es lap hosszanti felvagdosásával érhető el, ami szűk 30 cm magas. De kreatív üzletekben általában lehet előre felcsíkozott papírt is kapni, így még a papírsarabolást is megúszhatjuk.
Szóval szükséges: papírcsíkok, olló és tűzőgép.
Fogunk egy papírcsíkot, félbehajtjuk, majd a két végét behajtjuk egymás felé, hogy szív formát adjon ki. A tűzőgéppel összetűzzük a két véget és tádámmm!, kész az első szívecske.
A második szívecskét ugyanígy csináljuk, csak belefűzzük az első szívecskébe, és úgy tűzzük össze a végeit. És ezt folytatjuk, amíg a türelmünk/kedvünk/papírunk kitart, illetve amíg el nem érjük a füzérből a kívánt hosszúságot.
Én a füzéremet most a piros és a rózsaszín különféle árnyalataiból csináltam (nem 50 árnyalatból… csak 6-ból 🙂 ): halvány rózsaszín, sötét rózsaszín, piros, bordó, sötétbordó és lila. De bármilyen színeket össze lehet kombinálni, például a piros-fekete-fehér vagy a hangjegyes vagy betűkkel teleírt papír is nagyon menő ilyentájt. Az én szürke falamon mindegyik nagyon jól mutat… 🙂 (lényeg, hogy eltakarják a kis zsíros ujjlenyomatokat és a kakaócseppeket…)
Pár éve készült egy nagyon szép papír szett Valentin-napra, ezt letölthetitek itt . Jó sokféle papír van, ezt tetszés szerint lehet variálni. Nem írom, hogy a lehetőségek száma végtelen, mert tuti, hogy jön egy matematikus, és bebizonyítja, hogy a lehetőségek száma a papírok fajtája szorozva a nagyi bugyiméretével és ennek a faktoriálisa permutálva – vagy valami ilyesmi… (ha ezt az én jó uram, Galuska Galagonyovics megérhette volna!…)
Nálam a végeredmény ilyen lett:
A papírcsíkokból készült füzért persze lehet variálni is, lehet több szívecskét is egymásba tűzni, majd ezeket egy zsinórra felfűzni, vagy a szíveket kör alakban összetűzni. Itt van néhány példa a netről:
A másik dekoráció – szintén nagyon egyszerű – a kis térbeli szívecskés függődísz. Ehhez szükségünk lesz pár kétoldalt mintás papírra (vehetünk a boltban scrapbook papírt, de nyomtathatunk is), szíves sablonra, ollóra, ragasztóra és valamilyen zsinórra. (utólag rájöttem, hogy nem muszáj, hogy kétoldalt mintás papír legyen, mert úgyis csak egy oldal látszik… hahaha)
Szívecskés sablonok (én a kicsiket használtam, de ha valaki giganagy díszt szeretne, akkor katt a nagy sablonra. A sablonokat most a www.firstpalette.com oldalról vettem át.)
.
.
.
Először is a szívecskés sablont kinyomtatjuk a színes papírra. Nálam itt rögtön fennakadás történt, mert a vadonatúj, ámde utángyártott fekete patronomat nem érzékelte a nyomtató… így kénytelen voltam addig szórakozni a sablonnal, míg átváltozott kékre a színe, és így kékkel sikerült kinyomtatni… újabb akadályként egy idő után a nyomtatóm nem akarta beszippantani a papírt. De persze erre is lett megoldás: az egyik, már kivágott szívecske sablont ceruzával körberajzoltam – volna, ha a ceruza fogott volna a fényes felületű papírra. Így szimplán csak belevéstem a szívet a papírba, de fény felé fordítva nagyon szépen látszott a körvonal… Íme egy példa arra hogy sose adjuk fel, mert mindig van valami megoldás, mégha fapados is. Na ennyit a léleknemesító percekről, térjünk vissza a díszhez:
Szóval amennyiben sikerül kinyomtatni a sablont, vágjuk körbe a szíveket.
Mindegyiket hajtsuk félbe. Fogjunk három (vagy több, attól függ, mennyire akarjuk komplikálni a dolgot…) tetszőleges mintájú szívet (szerintem akkor néz ki jól, ha színekben harmonizáló de lehetőleg nagyon eltérő mintájú szíveket választunk, pl. pöttyös, kockás és madárkás) és ragasszuk össze őket a képen látható módon. Még mielőtt az utolsó két oldalt összeragasztanánk, ragasszuk be a zsinórt/szalagot az egyik szív hátuljára középre, mert utólag már nem fogjuk tudni ezt megtenni.
Itt több lehetőség is van: vagy egyszerűen beragasztjuk a zsineget, vagy alul még hagyjuk kilógni, hogy a szívecske alatt még tudjunk valami díszt feltenni. Én a szív alá kis piros (karácsonyi dekorból megmaradt) fagolyócskát tettem. Természetesen a golyón olyan nagy a lik, hogy a szalagra kötött csomó nem tartotta meg, ezt oldottam meg a kis alá ragasztott szívecskével. (ezt simán öntapadós fehér papírból vágtam ki, még sablon se kellett hozzá. Két szívet ragasztottam rá a szalagra kétoldalról, ezek nem hagyják a fagolyót leesni.)
Ha elkészült tetszőleges számú függődísz, keressünk neki alkalmas helyet: akaszthatjuk a vitrin- vagy szekrényajtókra, függöny elé, de akár a lámpáról s lelógathatjuk. Én az utóbbi megoldást választottam (előtte levakarván a plafonról a kis gumicsontvázat, amit egy vicces pillanatban feldobtunk, és nem esett le többé, mert a talpa odaragadt a plafonhoz, ezzel hihetetlenül vidám perceket okozva a kölöknek…). Persze ha van kandallónk vagy olyan gyönyörűséges gipszstukkónk, mint ami a képeimen látszik (az előző lakótól örököltük, de végül annyira megtetszett, hogy maradt. Nem utolsó sorban azért is, mert takarja a randa távfűtés-csöveket…) akkor a lehetőségek száma megsokszorozódik.
Hálistennek még van időnk 14-éig, így le tudom majd szedni a születésnapi dekorációt, és további szivecskés girlandokat tudok elhelyezni a szobában. A hatás kedvéért még a babakocsit is száműzzük majd egy kicsit a teraszra… 🙂