I don’t speak english… de más igen, és ha esetleg úgy gondolja, hogy az angolul tanuló gyermek kapjon angol órarendet, hogy ne felejtse el a hetek napjainak nevét, ám legyen!
So let’s downlaod! (jesszus, remélem nem írtam valami hülyeséget…) 🙂
Bár még nem járok ebben a cipőben, hiszen az én gyermekem – mivel nem egy zsenigyerek – háromévesen még igencsak messze áll az iskolakezdéstől, de el tudom képzelni, hogy egyes szülők számára az iskolakezdés maga lehet a rémálom. Bevallom őszintén, nem tudom magamról elképzelni, hogy majd ha eljő az idő, arcomon széles vigyorral, lelkemben remegő örömteli várakozással kezdenék neki az iskolai füzetek becsomagolásának, díszítésének, dekorálásának. Sokkal inkább az általános elmebajt tudom ebben az esetben elképzelni: a szokásos kapkodás, mindennek az utolsó pillanatban való beszerzése, persze valamit elfelejtettünk, akkor azért elrohanni, magamhoz ragasztom a fél lakást, stb., stb. El sem tudom hinni, hogy van olyan ember is, akinek az iskolakezdés nem egy őrület a köbön… (tényleg van olyan? mintha ősi krónikákban említették volna, hogy egyszer valaki valaha látott ilyet…)
Ha az élet úgy hozza, hogy néhanapján akad egy kis időm olvasásra – ami igen ritkán adódik, de egy mandulaműtét utáni lábadozás hagymázas állapota mégis lehetővé tette – akkor bizony barbaroid módon behajtom a könyvek sarkait. Volt olyan ismerősöm, aki már a puszta látványától is frászt kapott, kikiáltva engem könyvrongálónak… Kukucskáló madárkás könyvjelző részletei…
