Igyekszem minden évben valami szépet és egyedit alkotni, hogy anyát tényleg meglepjem. Természetesen az idei képeslapot még titokban tartom, de a tavalyi és a tavalyelőtti képeslapot most megosztom veletek, sablonokkal együtt. 🙂
Tavalyelőtt egy szép, lila-sárga virágos képeslapot csináltam, amihez csináltam egy sablont is – készült egy piros virágos változata is, annak aki ezt jobban szereti (egyesek szerint a lila az öregedést szimbolizálja. Akkor mondjon le az összes ibolya és nőszirom… 🙂 ).
Emlékszem rá, hogy annak idején az általános iskolában – asszem lehettem vagy ötödikes – engem kértek fel, hogy meghívót rajzoljak az igazgatónőnek az anyák napi műsorunkra. Minden rajztehetségemet latba vetve egy gyönyörű képeslapot rajzoltam, ahol egy kislány fut az anyukája felé, mellé szép szecessziós betűkkel volt odaírva, hogy meghívó (már akkor is imádtam a tipográfiát…). Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a rajzképességem jóval kimagasodott a korosztályom tagjainak átlagából, és nagyon szép lett az alkotásom. Erre az osztályfőnököm leoltott, hogy miért lilára színeztem a hátteret, mert a lila az öregedést jelképezi, és biztos meg fog sértődni az igazgatónő… nos, ennyi év távlatából elmonhtanom, hogy nem igazán nézem ki akkori igazgatónőmből, hogy bármit is tudott volna a színek szímbolikájáról, de az biztos, hogy annyira sértő volt ez a megjegyzés, hogy azóta is emlékszem rá és azóta is felháborít… Mégis honnan a pityliből tudhatná egy ötödikes gyerek (főleg a nyolcvanas évek végén) hogy mit szimbolizálnak a színek? és mégis hogy lehet ilyet mondani egy gyereknek, aki szívét-lelkét beletette valamibe? Nos ha én ilyen helyzetben lennék, nagyon szépen megköszönném és megdícsérném a tanulót. Szóval kösz Sanyi bácsi, azóta is rosszul érzem magam emiatt. A meghívó természetesen át lett adva az igazgatónőnek, pedig legszívesebben megtartottam volna ezek után…
Na de visszatérve a jelenhez, az én tavalyelőtti képeslapom valamiféle képzeletbeli virágokkal annak ellenére, hogy lilák, nem sértette meg anyámat. (talán mert tudja, hogy nem a lila virágok, hanem az idő múlása miatt öregszik. :-))
Szóval ilyen lett a képeslap:
Az elkészítése a következő:
Először is katt a kis képre, és töltsd le a sablont (amelyik tetszik):
Vágd ki az összes formát, és a virágok hozzávalóit (amik nem zöldek…) az asztal szélén “hengergesd” meg kicsit, hogy bepöndörödjenek. A képen látszik, hogy a virágok össze vannak pöndörítve, és úgy vannak összeragasztva. A nagy virágszirmoknak a sárga része legyen kívül, a kicsiknek a lila része. Csúsztassuk bele a lila szirmocskákat a sárgákba – három méret van, a legnagyobb sárga sziromba kerül a legnagyobb lila szirom, ,a közepesbe a közepes, a legkisebbekbe a legkisebbek – és ragasszuk bele, hogy egy tölcsér alakú virágot kapjunk. Készítsük el az összes virágot.
Ezután a leveleket is pöndörgessük meg kicsit, hogy plasztikusabbak legyenek, elálljanak a papírtól. Ha mindezzel megvagyunk, fogjunk egy A4-es üres papírt, hajtsuk félbe, és ezen a területen tervezzük meg, hogyan fogjuk elhelyezni a papíron a virágokat és a leveleket. (trmészetesen nem muszály úgy elhelyezni, ahogy én csináltam…) Az alkotóelemek le is lóghatnak a papírról!
Ha megterveztük a kompozíciót, akkor ragasszuk fel a virágokat és a leveleket. A végén, ha szükséges, egyéb kiegészítőkkel is díszíthetjük, én kerestem egy szép sárga-fehér kockás szalagot, azt tettem a csokor aljára. De persze papírból is ki lehet vágni, vagy rajzolhatunk is bármit.
A fotón már nem látszik, de odaírtam természetesen a kimaradó fehér területre, hogy “Anyának”.
Ebben a képeslapban az a jó, hogy nemcsak anyák napjára, hanem bármilyen más ünnepre, alkalomra is elkészíthető, mint ahogy a következő, a tavalyi képeslap is ilyen.
Ez nem kifejezetten az én szellemi termékem, a moomah.com-ról töltöttem le egy képet, ez alapján készítettem el a képeslapot. A szalagot én kreáltam hozzá, ilyen lett:
Elkészítéséhez először is katt a kis képre és töltsd le a sablont:
Vágd ki az összes alkotóelemet. Fogj egy félbehajtott üres A4-es papírt, ezen kell majd szépen elhelyezni őket.
Jól meg kell tervezni a kompozíciót, alulra kerüljön pár nagyobb levél, a virágok mindenképpen legfölülre kerüljenek, hogy szépen látszódjanak.
És persze az unokák alkotásával együtt adjuk át, mert ez aztán az igazi örömaköbön! 🙂
