Hiába, úgy látszik, engem az esős napok ihletnek meg. Persze nyilván a napsütésben és jó időben a szabadtéri programok élveznek előnyt, míg esőben kellő idő jut az ilyesmi picizésre (feltéve ha egy spatulával le tudjuk magunkról vakarni a lassan kétéves csecsszopót…).
Ez a jó kis esős téma mondjuk egész nyáron elsüthető, nem kell ahhoz esnie az esőnek, hiszen ki az az anyuka, aki a több hét alatt mindig ezer fokon pörögve, színesebbnél színesebb programokkal tudja elkápráztatni a gyerkőcöket. Sajnos mivel nem vagyok se egy mozgó élménypark, se udvari bohóc (csak időnként) így nekem ez nem megy. Ezért néha ilyenekre is szükség van. Kisebb gyerekeknek a színezős része miatt jó, nagyobbak már ki is tudják vágni az egyébként elég egyszerű, “gyerekkéz-barát” formákat. A legkisebbek meg gyönyörködnek a kész alkotásban. Lilike például ahányszor meglátja őket, rögtön elkezdni énekelni a Süss fel nap-ot. 🙂 Így, mivel ilyen szorgalmas, kénytelen leszek a következő körben napocskás falidíszeket is tákolni neki.
Az elkészítés egyszerű:
1. katt a kis képre a letöltésért. Egy 3 oldalas pdf-et kapsz, rajta egy esernyős egy felhős és egy szivárványos mintával
2. Nyomtasd ki – nyomtatóbarát is az anyag, alig használsz el vele festéket. 🙂 Ha lehet, kicsit keményebb papírra nyomtass! Színezzétek ki a lapokat. Én a felhőknek és a kis esőcseppeknek is itt-ott rajzoltam arcocskát, de a sablonra nem tettem fel, mindenki úgy színezi, ahogy akarja. Az esernyő is lehet ezerféle mintás, szabad teret adtam a kreativitásnak… 🙂 Zsírkrétával és olajpasztellel színeztem, így sokkal gyorsabban kész lettem, mintha ceruzával, vagy filctollal csináltam volna. (Mivel egyik csomagban se találtam szürkét, kénytelen voltam az 1988-ban vásárolt és azóta is meglevő, 32 színes, fantasztikus, szentként tisztelt és őrizgetett zsírkrétakészletemhez nyúlni – melynek használatát hatodikban függesztettem fel, amikor Olga néninek, akkori rajztanáromnak sikerült szinte egy életre elvennie a kedvem a rajzolástól a dilettáns módszereivel, szörnyű megjegyzéseivel és a rajzomba piros golyóstollal való barbár belefirkálgatással… – naszóval az idestova 22 éves zsírkétával színeztem ki a felhőt, ami elég érdekes hatást kelt, ugyanis a zsírkréta már elég darabos, de szerintem így még jobb lett… ) Aki akarja, itt meg is állhat az alkotásban. Aki folytatni szeretné, kösse fel a gatyáját, innen jön a neheze! 🙂
3. vágjátok ki a formákat. Akár hiszed, akár nem, az esernyő lesz a legnehezebb, a többi kutyafüle. Előre tervezzétek meg, hogy hogy fogjátok elhegyezni a vízcseppeket a felhő, a szivárvány vagy az esernyő alá. Ha ez megvan, fordítsátok a színezetlen oldalukkal felfele a formákat, ügyelve arra, hogy megmaradjon a “kompozíció”. (én pl. nem voltam elég figyelmes és a szivárványos mintám végül máshogy sikerült, mint ahogy terveztem…)
5. Fogjatok egy fehér cérnát és vágjatok annyi darabot belőle, amennyire szükség lesz. (nálam a felhős mintához 5, az esernyőshöz 4 és a szivárványoshoz 9 cérna kellett) Vágjatok előre jó sok darabot is celluxból (nálam a felhőshöz 13, az esernyőshöz 12, a szivárványoshoz 20 kis darab cellux kellett…). Ragasztgassátok rá a cérnát a celluxszal a vízcseppek hátuljára és a cérna tetejét meg a nagy formák hátuljára. Ha figyeltek, akkor a vízcseppeket tudjátok egymáshoz igazítani. Itt kérnék elnézést a minősíthetetlen fotókért, de vagy éjszaka lámpafénynél, vagy azon a bizonyos esős napon készültek a képek, amikor minden tök sötét volt… és mobillal…
6. a kész alkotásokat Blu Tackkel ragasszátok fel a falra vagy ahova szánjátok (ablakra, bútor oldalára is lehet) – vagy ha nagyon erős papírból készült, fel is akaszthatjátok, ezért van az esernyőn és a szivárványon kis fogantyú. A felhőről lefelejtettem. 🙂
Mára ennyi! Közben kisütött a nap, így megyünk ki a szabadba. De ha szerencsétek van, jön még pár hűvös, szeles, esős nap, amikor ismét rám jön a hoppáré és alkotok valamit. 🙂
