Habár egyáltalán nem volt nyugodtnak mondható az év első pár hete, mégis volt alkalmam kicsit pihenni, átgondolni az ÉLET dolgait. Bizony-bizony, így nagybetűvel… 🙂Bár nem vagyok az az ájtatoskodó valaki, és most itt mindenki előtt bevallom, nem vagyok vallásos sem, mégis fontosnak érzem, hogy hálát adjak valakinek vagy valaminek, mindazért, ami megadatott nekem – vagy amiért keményen megdolgoztam – vagy aminek a lehetősége megadatott, hogy keményen megdolgozhassak érte… 🙂
Amikor az ember végre megáll és elgondolkozik picit, rájön, hogy mennyi mindene van. Általában a hétköznapokban mindig csak panaszkodunk azon, hogy mink nincs, (pedig azért van pár dolog, ami nagyon jó ha nincs, pl. a körömgomba meg az adósság… 🙂 ) és csak ritkán gondoljuk végig, hogy milyen sok mindenünk van. Mióta az estéim és az éjszakáim meghatározó része második gyermekem szoptatásával telik (remélem hogy 15 év múlva már nem ez lesz a helyzet… ) rengeteg időm jut arra, hogy gondolkodjak – már amikor nem üveges szemekkel meredek magam elé, vagy csorgó nyállal alszom a kimerültségtől. Szóval rászoktam arra, hogy ilyenkor végiggondoljam, milyen jó dolgok vannak az életemben: a család, a gyerekek, a lakás, amiről 10 évig álmodoztunk, az előttünk álló megragadható lehetőségek tömkelege és a hátam mögött álló már megragadott megannyi lehetőség, és a sok-sok szerencse, ami valahogy mindig végigkísért minket. Lehet hogy ezt a jelenséget már sokan, sokszor leírták, de valahogy sokkal jobban kezdtem magam érezni már attól, hogy naponta csak 10 percig a többiektől elvonulva szépen nyugodtan végiggondoltam ezeket a dolgokat.
És hogy kinek legyek hálás mindezért? Bevallom fogalmam sincs, felsőbb hatalom, vagy a sors, vagy a szerencse – tök mindegy. Ugyanis nem az a lényeg, kinek legyek hálás, hanem maga a hála és az elégedettség érzése, amitől – még ha csak ideig-óráig is – de valahogy felemelkedik a lélek, és a problémák sem tűnnek olyan fenyegetőnek.
A biztonság kedvéért pedig – ha egy nap mégis elfelejteném, milyen szerencsés is vagyok – csináltam egy kis emlékeztetőt. Úgy tervezem, hogy a szeretteimről képet ragasztok rá, a többi dolgot meg csak simán felírom. Ha kész, akkor kiteszem valami jól látható helyre, hogy mindig szem előtt legyen. 🙂
Ha te is szeretnél egy ilyen kis hálaadó lapot készíteni, akkor katt a képre, és nyomtasd ki. Terápiás célból is alkalmazandó! 🙂
