Nos, ehhez az ünnephez eddig igen vegyes érzelmekkel viszonyultam. Dulakodott bennem a büszke magyarosch elutasítás (Ez meg már miféle ünnep? Semmi köze a magyarokhoz, ez is valami angolszász úri huncutság, stb., stb) a média által rám erőltetett kényszerrel, miszerint ezen a napon már reggel felkeléskor piros kis szívecskék vegyék körül a fejemet, mint valami giccses aura, és elrepkedjek az első édességboltig, ahol mindenféle színes sztaniolokba csomagolt nyalánkságot veszek kedvesemnek, akit este a kemény munka után (és a kemény munka MINDKETTŐNKRE vonatkozik…) gyertyákkal körülpakolt habfürdővel (plusz tűzoltó készülék), háromfogásos, vágykeltő ételekből álló vacsorával és rózsaszirmokkal teleszórt szaténágyneművel bevont megvetett ággyal fogadok… ja és persze a gyereket már este 7-kor kiütöm mondjuk egy kis pálinkás kenyérrel, hogy ezen romantikus órákban ne lógjon a nyakunkon és ne kelljen vele ötszázadszor is végignézni a Verdák 2-t… Nos, úgy döntöttem, hogy leszállok a a magas lóról és nem utasítom el többé ezt az ünnepet, de ez nem azt jelenti, hogy totál idiótává válok és hülyeségeket csinálok valamint egy valag pénzt, időt és energiát áldozok abba, hogy a szerelmet megünnepeljem. Így hát ezen az ünnepen egy zacskó aprószemű édességen kívül semmi mást nem veszek, és ha kedvem támad ezt becsomagolni valamint a lakást kidekorálni, azt mind sajátkészítésű dolgokból csinálom és csak olyan mértékben, ameddig jól esik és nem érzem tehernek. Pl. nem dekorálom ki a lakást tetőtől talpig.
Tehát ebből kiindulva a háromfogásos vacsora kilőve, de asszem csinálok egy lábas magyarosan szexi, pirosló paprikás krumplit, ezután szeretteimet meglepem a kis tasaknyi édességgel, a gyertyaözönnel körbevett habfürdő is elmarad, valamint a gyerek is pöröghet szokás szerint este 10-ig… Ja, és a szaténágynemű helyett jó lesz a szokásos is, rózsaszirmokat meg elfelejtjük, mert magamat ismerve ha teleszórnám az ágyat velük, tutkó hogy még júliusban is kerülnének elő az ágy alól és a lakás különböző pontjairól elszáradt, kiábrándítóan összetöpörödött szirmok (fenyőfatüskékkel egyetemben)… Szóval végülis a lényeg az, hogy én érezzem jól magam, mindenki más le van ejtve. 🙂
Nos, miután mindent megtettem annak érdekében, hogy még a legelszántabb Valentin-nap-ellenző is sürgető késztetést érezzen, hogy valamit mindenképpen csináljon – és ezáltal felelősnek is érzem magam a következményekért… – megosztok veletek egy rakás A4-es méretű kinyomtatható mintás papírt, amiből mindenféle dolgokat lehet csinálni. Van köztük természetesen piros és rózsaszín minden mennyiségben, de akad lilás, drappos és fekete-fehér is. Ezekből a színekből és mintákból a lehetőségek szinte végtelenek (persze tudom, hogy nem, ha valaki akarja, számolja ki, de ez a valaki nem én vagyok…) Ja, és szerintem téves az a nézet, hogy a pirosat nem lehet összepárosítani a rózsaszínnel. Ezt azóta tudom, mióta nyolcéves koromban, egy, a Kanadában élő nagyapám által hozott négyujjnyi vastag katalógusban (olyasmi lehetett, mint az Otto-katalógus) életemben először megpillantottam Eperkét és barátait, akik kislány-alsónemű szettekre voltak hímezve, és Eperke piros és rózsaszín ruhában feszített, véleményem szerint iszonyatosan trendi, menő és cuki volt. És persze iszonyatosan giccses, de asszem Eperke ruhája és a Valentin-napi bármilyen mintás papír giccsfaktora nagyjából ugyanakkora.
Szóval: én magam mivel átkozott rebellis vagyok, megtartom a Valentin-napot, de mivel átkozott rebellis vagyok, a papírokból a drapp-fekete-fehér-piros verziókat választottam. Ezekből csináltam a falra egy mutatós szívecskékből álló füzért (a szivecskék sablonja is mellékelve) és ajándéktasakot, amit stílszerűen FEKETE szalaggal kötöttem meg…
Ezeket a papírokat nyomtattam ki:
Aztán visszatettem a papírokat a nyomtatóba és a szivecskés sablon pdf-et rájuk nyomtattam:
Ezután kivágtam a szívecskéket (hála az Aldinak, pár napja már használható ollóim is vannak…):
A szívecskéket egymásba akasztgatva csináltam egy füzért, de aztán – mivel elég sokat forgolódtak a szívecskék – inkább összeragasztottam őket, hogy stabilan álljanak. Amikor a kellő számú szívecskét összeragasztottam, kétoldalas habosított ragasztóval pár ponton felragasztottam a falra. A legkisebb szívecskéket külön-külön ragasztottam fel. A falidísz meglehetősen mutatós lett, de a fotó, amit a februári fényviszonyok között sikerült készítenem róla, sajnos nemigen adja vissza:
És az édességes kis tasak is elkészült, az elkészítés módját az őszi tökös tasaknál leírtam már egyszer részletesen. És azt hiszem veszek szép piros gumicukrot, és azt teszem majd bele. 🙂
Más dolgotok nincs, mint hogy katt a kis képekre, letölteni a kívánt mintájú papírt, valamint a szívecskékhez és az ajándéktasakokhoz a sablont. Innentől kezdve már csak a fantázia és a színes nyomtató patronjainak töltöttségi állapota szabhat határt az alkotótevékenységnek. És ne feledjétek, bármit csináltok, minden attól lesz szép, hogy a szíveteket is beleadjátok. 🙂 Na, hozzon valaki egy hányózacskót…
Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.